"Gózon Imre,


ev. ref. tanító, G. Antal szinész testvéröcscse, szül. 1826. okt. 25. Ó-Gyallán (Komáromm.); középiskoláit a rév-komáromi ev. ref. gymnasiumban, a VII. osztályt a pápai főiskolában járta. 1848-49-ben honvéd volt és 1849. máj. 7. Usdinnál megsebesült. 1850-53-ig mint Latabár Endre szintársulatának tagja Győrben, Pécsett és Balaton-Füreden működött. Az 1853-54. tanévre a pápai ev. ref. tanítóképzőbe iratkozott be; júl. 10. vizsgát tett és 13. Szent-Györgyvölgyön (Zalam.) rendes tanítónak választották, hol jelenleg is működik. Még 1854-ben ő fedezte fel a veleméri (Vasm.) régi falfestményeket, melyeket 1863-ban Rómer Flóris megismertetett és Storno lerajzolt; most már az eredeti falfestmények nagyobb része elveszett vagy megcsonkíttatott. 1872-től Rómer Flóris buzdítására a régészetre adta magát; júl. 3. Pauler Tivadar közoktatási miniszter által a műemlékek országos bizottságában való részvételre felszólíttatván, azontúl több hivatalos kiküldetésben részesült, nevezetesen: a szécsi szentlászlói régi sánczok, a baksai római halmok és a veszprémmegyei kéttornyúlaki ősrégi ref. templomnak régészeti szempontból való megvizsgálására. 1875-ben a műemlékek orsz. bizottság kültagjává neveztetett ki.
Czikkeket írt a Politikai Ujdonságokba (1857. Fenyvesi név alatt), a Vasárnapi Ujságba (1864. Mátyus István életrajza, névtelenűl), a Zalai Közlönybe (70-es évek, régi versek és kortesdalok közlése), a M. Nyelvőrnek (1872-74) dolgozótársa és gyűjtője volt, az Archaeologiai Értesitőbe (1872. Vasmegye határában tett régészeti kirándulás, 1873-78. régészeti Jelentései), a Henszlmann Imre által kiadott Magyarország műemlékeinek rövid ismertetése. Bpest, 1876. cz. munkába (3 czikke), az Adatok Zalamegye Történetéhez, Nagy-Kanizsa, 1876-78. cz. gyűjteménybe (15 czikk), a Zalai Közlönybe és Zalai Tanügybe (A népnevelés vidékünkön hajdan és jelenben).
Szerkesztette és kiadta a győri Szinházi Zsebkönyvet 1853-54-re.
Kézirati munkája: Emlékeim 1848-1849. évekből. Leírta úgy, miként vele s körüle történtek. 1868. (a m. n. múzeum kézirattárában.)
Önéletrajzi adatok."
(Szinyei József: Magyar írók élete és munkái, 1891)



Gózon Imre negyvenhárom évig szolgált Szentgyörgyvölgyön, 1897-ig. Közéleti sikereit magánéletében szomorúság követte. 1867-ben meghalt 17 éves fia, István, majd 1887-ben 21 éves Kálmán fia is elhunyt. Felesége, Papszósz Jusztina, negyvenévi házasság után távozott örökre. Gózon Imre 1918. január 18-án, 92 éves korában halt meg Szentgyörgyvölgyön. 
A szentgyörgyvölgyi általános iskola 1996-ban Gózon Imre nevét vette fel.