Községünk
Falu a dombok között, az Őrség szélén
Szentgyörgyvölgy nem fekszik fő útvonal mellett, és talán épp ez a szerencséje. Megmaradt az a lépték és az a csend, amiért ma sokan éppen ide jönnek el.
A név, amit egy legenda adott
A falunk Szent György vértanú nevét viseli, akinek a tiszteletére templom is épült itt. A legenda szerint a lovag megölte a sárkányt, és éppen ez a jelenet került a címerünkbe is: páncélos vitéz a lován, lándzsával, alatta a zöld szörny, a háttérben pedig a falu két tornya. A név szó szerint annyit jelent: Szent György völgye.
Az első írásos említésünk a 13. századból származik. Ami azóta történt, nagyrészt ugyanaz, ami minden nyugat-dunántúli határ menti faluval megesett: jöttek a háborúk, jöttek a határok, aztán jött a 20. század, amely egy időre zárt övezetté tette ezt a vidéket. Erről beszél a kitelepítettek emlékműve is, halkan, a falu közepén.
A falu mégis megőrizte őrségi jellegét: dombra futó utcák, fa harangláb, a kertek végében pedig ott kezdődik az erdő. Nálunk nem a naptár mondja meg, hányadik hónapban járunk, hanem a nyári por, az őszi köd és a télen szálló fafüst.
Milyen ma itt élni
Szentgyörgyvölgy ma is működő falu. Van boltunk, könyvtárunk, közösségi házunk, orvosi rendelőnk és idősek otthona, és vannak olyan mesterségeink, amelyeket még kézzel művelnek. A hetünket a rendelési idő és a szállítási naptár tagolja, az évünket pedig az ünnepek: a búcsú, az Idősek Napja és az adventi gyertyagyújtás.
A legfontosabb pedig nem látszik a térképen. Nálunk még tudja az ember, ki lakik a harmadik házban, és ha valakit baj ér, nem kell messzire mennie segítségért — szükség esetén a közösségünk tagjai számíthatnak egymásra. Egy ekkora faluban ez nem szólam, hanem a mindennapok része.